Alig egy éve álltam be életem első munkahelyére. Az egyetem szegénysége után hatalmas változás volt a hatalmas, kényelmes irodaépületben lévő fővárosi multicég. Nem éppen életem álma volt maga a munka, de az első egész jó saját fizetés és a környezet olyan volt, hogy elégedetten jártam be minden nap. A társaság meglepően fiatal, kb. fele alig pár évvel lehetett egyetem után, a legidősebb kolléga is negyven alatti lehetett. És pár idősebb, akiket alig láttunk, mert igazán senki sem tudta, hogy mit csinálnak. Egész jó, vidám társaság. Kisebb, többé-kevésbé véletlenszerűen alakuló 4-5 fős csapatok néhány hétig dolgoztak egy projekten, aztán a következő feladatra egyedül vagy egy újabb pár fős csoportban került sor. Így alig egy év után már rengeteg embert megismertem és kialakult pár barátság is. És ami aztán néhány hétre felkavarta a mindennapjaimat, időnként érkezett pár gyakornok, akik a legtöbbször a diplomájukat író egyetemisták voltak. És nekik egy plusz, hasznos dolog volt, ha bekerültek egy ilyen kis csapatba és pár hétig együtt dolgozhattak velük. 

 Az egyik pénteken megkaptam a következő feladatot és délután megtartottuk az első kis alakuló megbeszélést a friss csapattal, akikkel a következő héttől dolgozni fogok rajta. És megtudtuk a projektvezetőtől azt is: egy gyakornok is lesz velünk, akinek a témába vágó diplomamunkája van, úgyhogy ez a pár hét jól fog neki jönni. Nekünk meg olcsó, lelkes munkaerő, szóval mindenki jól jár. És ami a legjobban meglepett: én leszek a mentora, addig a pár hétig, amíg nálunk lesz. Ez volt az első ilyen esetem, egy év után úgy gondolták, hogy a feladat mellett már elbírok egy gyakornok terelgetésével is. A valóságban ez persze inkább csak együtt dolgozást jelentett, legfeljebb közben egy több kérdése lesz. De az eddigi tapasztalataink alapján inkább sokkal több segítség volt, mint amennyi plusz feladatot jelentett, ha egy gyakornok is dolgozott velünk. Szóval vártam a következő hét elejét, amikor ő is megjelenik és a hétfő reggeli megbeszélésen ő is bekapcsolódik a mindennapjainkba. Legalábbis addig a 4-5 hétig, amíg a projekt várhatóan tartani fog.

 Hétfő reggel az irodaház bejáratánál vártam, hogy felvigyem a kis megbeszélőnkbe és megtartsuk a kis csapattal az első eligazítást. Aztán nekem még el kellett intéznem a jövevényünk belépőkártyáját és pár dolgot, ami ahhoz kellett, hogy dolgozni tudjon. Csak a nevét tudtam, de reméltem, hogy megtaláljuk majd egymást a portán. Szinte másodpercre pontosan érkezett és amikor megláttam, történt velem valami. Egy kéz belökte a sötétített üvegajtót és egy velem egy magasságú, sportos srác lendült be rajta. Határozott léptekkel tette meg azt a pár métert a portáig, egyenesen hozzám lépett. 

 A srácon szűk, fehér póló volt egy lazán kigombolt bordó ing alatt, jól kiemelve a vékony, sportos alkatát, egy épp divatos szűk, a lábára feszülő fekete farmer és egy rikítóan fehér sportcipő. Viszonylag rövid, fekete haj, élénk vidám tekintet. És fantasztikusan jóképű. Korábban volt egy könnyű kalandozásom egy sráccal, vagy inkább kísérlet, amikor egy kollégista társammal - inkább csak kíváncsiságból és persze elég erős kölcsönös vonzalomból - próbálkoztunk egymással. Jó volt vele, de szexnek nem nevezném, ameddig eljutottunk. Szeretkezésnek inkább. Élveztük egymás testét és rengeteget csókolóztunk is egymással. Jól elvoltunk és rohadtul élveztük is egymást. Aztán az egyetem végével szétköltöztünk és vége lett. Most épp  volt egy barátnőm, akivel már együtt laktam és többé-kevésbé jól is működött a dolog.  A srác megjelenése szíven ütött. 

- Szia, Márk vagyok!, Szerintem rám vársz! - mondta, ahogy odalépett széles mosollyal és kezet nyújtott. Próbáltam gyorsan összeszedni magam a váratlan bénultságból és bénán bemutatkoztam, amíg kezet ráztunk. Fogalmam sincs, miről beszélgettünk, amíg felértünk az irodába. Magam elé tessékeltem a liftben, közben pár lépés erejéig megint letaglózott a jelenség. Nem értettem, mi a fene van velem! Ilyet még a másik srácnál sem éreztem és a barátnőmnél sem. Erőltetnem kellett, hogy amíg felmegy a pár lépcsőfokon előttem és beszállunk a liftbe, ne bámuljam a sportos, vékony alkatot, a ráfeszülő fekete farmert és vigyorogjak rá, mint egy idióta. Teljesen letaglózott a jelenség. 

 A megbeszélésen hamar összeszedtük, mit fog majd csinálni és milyen időrendben, úgyhogy neki is láttam elintézni a dolgait, hogy másnaptól már minden simán menjen. Egész nap velem volt. Jött a különböző irodákba és emberekhez, elkezdte beleásni magát a feladatába, ebédeltünk is közösen, aztán egész délután a laptopján próbálta átnézni, amiket átmásoltam neki, hogy másnap már nagyjából képben legyen, mire neki tud látni. És jó volt vele együtt lenni. Értelmes, jókedvű srác, a nap végére már nem csak a kinézetével nem tudtam betelni, de meg is kedveltem. Délután megköszönte, hogy egész nap segítettem neki. 

- Nemsokára találkozunk! - búcsúzott - Reggel 8-ra jövök, ahogy megbeszéltük!  - Kicsit sajnálkozott, hogy az ellenkező irányba indul a villamossal, mint én, úgyhogy hazafelé nem együtt fogunk utazni.

 Amikor végül elköszöntünk, úgy éreztem, hogy az utolsó kézfogás mintha egy másodperccel tovább tartott volna és szorosabb lett volna, mint amikor bemutatkozott. De hazafelé villamosozva meggyőztem magam, hogy csak képzelődtem. Már alig vártam, hogy reggel újra lássam. 

 Korán bent voltam, hogy egy kicsit készüljek az új feladat első napjára és átgondoljam, hogy fogunk majd együtt dolgozni rajta, amikor meglepetésemre nyílt az iroda ajtaja és belépett rajta. Még reggel hét sem volt és már itt van. Egyedül voltam a nyolcszemélyes irodában, a többiek is nyolc körül érkeznek majd. 

- Gondoltam, hogy bent leszel korán! - kezdte köszönés helyett, aztán kezet fogtunk. És most már valahogy biztos voltam benne, hogy egy kicsit tovább szorítja a kezem, mint ahogy az szokás és jól esett az érzés. - Megkaptál a nyakadba! - folytatta nevetve - Úgyhogy gondoltam, hátha kicsit tudok segíteni, hogy legalább sokkal több dolgod ne legyen miattam. 

- Mi? - csak hebegtem - Tök nagy segítség, hogy itt leszel. Dehogy több meló! 

- Mégis korán bejöttél! - ellenkezett, és egész közel állt hozzám és barátságosan a vállamra tette a kezét. 

- Ez csak az első nap! - szabadkoztam - Kicsit nekem is képbe kell kerülni. Aztán már nyugisabb lesz. És az a pár másodperc, amíg a keze a vállamon volt, elég volt arra, hogy a pulzusom megugorjon és a szívem őrült módon kezdjen dörömbölni. Pár másodpercre én is megfogtam a vállát és egymásra nevettünk. Jó érzés volt. 

- Örülök, hogy veled fogok dolgozni. - mondta aztán, amikor levette a kezét a vállamról. - Én is örülök, hogy te jöttél. - nyögtem ki, ami valahogy viccesen hangzott és megint felnevettünk.

A nap folyamán aztán belevetettük magunkat az új feladatba és megbizonyosodhattam róla, hogy nem csak jó srác, akibe - most már be kellett ismernem magamnak - hogy talán szerelmes lettem, hanem elég jó és hatékony segítség is. Nem csak a társaságát szerettem, de dolgozni is jó volt vele. És volt pár furcsa, jól eső pillanat, amikor hozzám ért, vagy mintha csak véletlen vagy öntudatlan mozdulat lett volna, átkarolta a vállam, amíg a nyomtatót próbáltuk életre kelteni vagy egy dokumentumot néztünk közösen valamelyikünk laptopján. És azon vettem észre magam, hogy a nap végére a világ legtermészetesebb dolga lett, hogy néha-néha barátságosan egyikünk átkarolja a másik vállát vagy csak egy laza mozdulattal megérintjük egymást. 

És abban is biztos voltam a nap végére, hogy ezek nem csak véletlen mozdulatok, hanem neki is jól esnek. Jó volt vele dolgozni. Jó hangulatban és hatékonyan csináltuk, amit kellett. Kora estig dolgoztunk, ahhoz képest, hogy elsőként voltunk az irodában, utoljára mentünk el. Még bent kezdtünk el búcsúzkodni, habár a villamosig együtt terveztünk elsétálni, hogy aztán - sajnos - ellenkező irányba induljunk hazafelé.

- Tök jó volt veled dolgozni ma! - kezdte még indulás előtt - Már várom a holnapot! - mondta mosolyogva, miközben odajött hozzám az asztalhoz, ahol a cuccaimat szedtem össze, hogy indulhassunk. 

- Veled is tök jó! - mondtam, aztán megint valamiért muszáj volt ezen nevetni. - Na jó, ez elég bénán hangzik így. - mondtam aztán.

- Nem, dehogy! - folytatta és megint átkarolta a vállam. Talán ez volt az a pillanat, amikor véglegesen átfordult bennem valami. Nem tudtam már valami hülyeséggel elütni. Lazán a derekára tettem a kezem és felé fordultam.

- Figyelj, én nem gondoltam, hogy valakivel ennyire jól lehet... - itt kicsit elakadtam, mert megláttam, hogy szélesen elmosolyodik. Aztán a következő pillanatban egészen közel lépett hozzám és mindkét kezét a vállamra tette. Nem tudtam, most mi legyen, egészen zavarba jöttem, de a kezem öntudatlanul is a derekára tettem. Végül ő törte meg a csendet. 

 - Amikor beléptem, és megláttalak, már tudtam, hogy jó lesz veled dolgozni. - mondta szinte suttogva. Szinte megszédültem a közelségétől és mondani akartam valamit, de a következő pillanatban megéreztem a kezét a tarkómon és magához húzott. Nem tudtam parancsolni már magamnak, köré fontam a karom és magamhoz szorítottam és csókolózni kezdtünk. Egy pillanatra még bepánikoltam, hogy nem járhat-e erre valaki, aztán megnyugtattam magam, hogy már rég hazamentek és a legközelebbi ember valószínűleg két emelettel alattunk van. Alaposan belefeledkeztünk egymásba. Hosszú, nagyon hosszú ideig csókolóztunk, szorosan ölelve egymást. Életem legjobb és legforróbb csókolózása volt ez. A legszívesebben eldőltem volna vele, hogy egymáson hemperegve folytassuk, de egyszer csak elszakadt tőlem és amikor vissza akartam húzni magamhoz, ellenállt. 

- Ne... mondta suttogva, ne itt! Menjünk haza! - mondta és kibontakozott az ölelésből. - Gyere el hozzám! - mondta végül. És csak bólintottam. Már én is éreztem, hogy ha itt nekiesünk egymásnak, abból lebukás is lehet. És nem akartam, hogy ettől kelljen félni. Végül megragadtam a karját és elindultam a lift felé. Nevetve jött utánam. A liftben majdnem megint egymásnak estünk, majd megőrültem, hogy csókolózhassak vele és magamhoz szoríthassam, de sikerült legyűrni a vágyakozást. A villamoshoz rohantunk és felszálltam vele. Nagyjából tudtam, hogy merre lakik és már alig vártam, hogy megérkezzünk. A lakásába felfelé menet a liftben már nem bírtunk magunkkal és majd felfaltuk egymást. És végre bent voltunk. Nem érdekelt, hogy milyen a lakás, körbe se néztem, egyenesen a szobába mentünk, ahol lerántottuk egymást az ágyára és végre egymásnak estünk. 

 Életem legjobb szeretkezése volt. 

3. rész folytatása

Az utolsó játékban viszonylag hamar lelöktek, de nem is bántam, mert hullafáradt voltam. Utána élvezettel és már kicsit más szemmel néztem a süppedős szivacson küzdő fiúkat. Előző köri nagy ellenfelemmel és barátommal most nem akadtam össze, mert ő egy kaotikus, öt főből álló csoport birkózásába keveredett bele, én pedig egy másik fiúval kezdtem birkózni, amíg meg nem lökte valaki úgy, hogy még belém kapaszkodva magával tudott rántani és mindketten leestünk.Az előző ellenfelem kicsit tovább bírta. Az ötfős csoport valahogy kettészakadt és ő két sráccal összegabalyodva hempergett, amíg azok valahogy ki nem lökték közösen és folytatták egymással. Fél perc padlón hanyatt fekve pihenés után felállt, odajött mellém, a karját barátságosan átvetette a vállamon és együtt szurkoltunk tovább a még fent lévőknek. Érződött a társaság fáradtsága, mert sokkal kisebb lendülettel, hosszú és lassan folyó birkózásokkal zajlott a küzdelem. Volt, hogy ketten vagy hárman hosszú másodpercekig csak szuszogtak és pihentek egymáson, amíg össze nem szedték magukat és folytatták olyan intenzíven, ahogy erejükből telt. A játék vége egy hármas döntetlen lett, mert a lent egymást gyűrő trió valahogy a szőnyeg szélére keveredett, amíg végül egymásba gabalyodva, együtt gurultak le a szőnyegről.Egy kis vitatkozás, ahogy ez lenni szokott, de végül megegyeztek a döntetlenben. És már egyiküknek sem lett volna se kedve, se ereje, hogy ők hárman játszanak egy döntőt. Az időbe se fért volna bele talán, mert amilyen félhulla állapotban voltak, valószínűleg az első pillanatban ledöntötték volna egymást és sosem jutnak már el a szőnyeg széléig.

 - Ez fasza volt! - mondta a még mindig a vállamat átkaroló ellenfelem, ahogy megindultunk az öltöző felé. Én is átkaroltam, ahogy haveroknál szokás, de volt ebben valami jó érzés, amit korábban nem éreztem. És azt is tudtam, hogy a játékunk és a végén érzett bizsergés az, amitől így megváltozott számomra ez az eddig ártatlan gesztus. Jó érzés volt, hogy így mentünk egymás mellett az öltözőig. 

 Ezután minden a szokásos módon zajlott. Zuhanyzás, ökörködés a zuhanyzóban, öltözés és hazaindultunk. A barátom még elköszönéskor egyszer meglapogatta a vállam, ez kicsit új volt, de nagyon jó érzés. Én elég esetlenül viszonoztam valahogy, de akartam, hogy tudja: ez jó dolog és örülök neki. És bíztató volt ez az újdonság. És ijesztő is közben.

 Nagyjából három hét telt el eseménytelenül, de az eddiginél valahogy gyakrabban keveredtünk egymás mellé, kerestük egymás társaságát. Ha délután suli után elmentünk egyet sörözni, egymás mellé ültünk, a hétvégi bulira is együtt mentünk. És ahányszor egymás mellé keveredtünk, kerestük egymás érintését. Sosem hittem volna, hogy ennyire természetes és ennyire jó érzés tud lenni, hogy egy sörpadon egymás mellett ülve összeér a combunk, egy bulin csapatban táncolva egymást karoljuk át és utána egymásba kapaszkodva megyünk a buli után a buszmegállóig.   Aztán eljött az a bizonyos este, amikor a véletlen érintések és a jó érzés nyíltan azzá vált - legalábbis egymás előtt nyíltan - ami valójában volt. Vágy. Vagy csak vonzalom. Szerettem is őt nagyon, de szerelemnek talán nem nevezhető. Lányba voltam szerelmes már többször azelőtt és az más volt. Ez annál valahogy kevesebb volt, ami a külsőségeket és az intenzitását illeti, de közben meg sokkal többnek is tűnt. Vagy mélyebbnek? Nem tudom. De vágytam az érintésére és a közelségére. És úgy tűnt, hogy ez kölcsönös. Sőt, valójában ő többször alakította úgy a helyzeteket, hogy egymás mellé keveredjünk, többször karolt át csak úgy, barátságosan vagy ült úgy mellém, hogy egymáshoz érjen a vállunk vagy összeérjen a combunk. És én imádtam ezt az érzést.

  Egy péntek esti házibuli után voltunk egy osztálytársunknál. Egyedül élt az anyjával, aki hosszúhétvégére elutazva ott hagyta a házat, így ottalvós volt a buli. A társaság egy része éjjel hazament, hatan a házban maradva elosztottuk egymás között a szobákat  Nem volt kérdés, hogy kivel fogok aludni és ez rendesen izgalommal töltött el. Sorban még le is zuhanyoztunk, ami segített kicsit józanodni is és elvonultunk a szobákba. 

Egy kihúzható kanapé és egy hatalmas ágy is volt a szobánkban, úgyhogy elvileg bőven volt hely. A barátom levetette magát a kanapéra félig kijózanodva és csukott szemmel mosolygott.  Mellé ültem és ásítottam egy nagyot, amire lejjebb csúszott mellettem és rám hajtotta a fejét, mintha aludni akarna. Csukott szemmel szuszogott így pár percig. Jó érzés volt, finoman átkaroltam és én is becsuktam a szemem. Legszívesebben reggelig így maradtam volna vele. Pár perc után már félálomban megéreztem, hogy mozdul egy kicsit, még szorosabban hozzám simult és az egyik karját mögém szuszakolva ő is átkarol. Kényelembe helyezte magát. Egymáshoz koccant a fejünk, éreztem a lélegzetét, a teste melegét, szinte egész testtel egymáshoz simultunk. Nem tudom, mennyi idő telt el így, de elbóbiskoltunk mindketten. Arra eszméltem, hogy a keze a mellkasomon pihen és forró lélegzete a nyakam csiklandozza.

 A következő pillanatban egy halvány, finom puszit éreztem meg a nyakamon. Kinyitottam a szemem és rá néztem. A szemembe nézett és mosolygott. Visszamosolyogtam rá és nagyon hosszú ideig csak néztük egymást. A kezem a mellkasomon lévő kezére tettem és kicsit megszorítottam. Szorosan egymáshoz simulva mélyen egymáséba fúródó tekintettel centikről néztük egymást. Hosszú percek teltek el így, aztán lassan közelíteni kezdett az arcával, lassan, nagyon lassan egészen addig, amíg már közvetlenül az ajkaimon éreztem a lehelletét. Aztán egy gyorsabb mozdulattal megcsókolt.   Tudtam már, hogy ez következik, mégis villámcsapásként ért. Puha ajkai csak egy pillanatig érintették az enyémet és egy rövid cuppanás után el is szakadt tőlük. Kicsit eltávolodott és megint csak mosolygott és néztük egymást. Őrült jó érzés volt az egész. Felbátorodtam és most én kezdtem közelebb hajolni egy kicsit, amíg megint össze nem érnek az ajkaink. Ő nem mozdult, csak mosolygott és várta, hogy megint összeérjünk. Kicsit szorított az ölelésen, aztán megérkeztem és finom puszit nyomtam az ajkaira. Nem akaródzott eltávolodnom tőle és gyorsan még két puszit adtam a szájára, aztán eltávolodtam.

 Hangosan felnevetett és olyan gyorsan, hogy nem számítottam rá, egy pillanat alatt megint megcsókolt. Nem hagytam magam, nem akartam hogy az ajkaink elszakadjanak egymástól ezért elengedtem a kezét és a tarkója mögé nyúltam, hogy finoman magamhoz szorítsam. És így most csókolózni kezdtünk. Eddig ezt csak lánnyal csináltam, fiúval soha nem volt még ilyen élményem. Még csak hasonló sem. Az egész érzés új volt, az öleléssel, egy fiú testének a forróságával a csókról nem is beszélve. Nagyon forró és nagyon intenzív érzés volt. 

 Már az első pillanatban tudtam, hogy ez sokkal jobb, mint eddig bármi, amit lánnyal éreztem. Lassan és alaposan csókolóztunk, ízlelgettük egymás ajkait. Megéreztem a kezét a tarkómon, egyre szorosabban szorítottuk magunkhoz egymást és egyre vadabbul csókolóztunk. Talán egypercig tarthatott, amikor megszűnt minden bátortalanságom, ami még nyomokban megvolt és az egész testemmel érezni akartam, miközben csókolózunk. Ő is felbátorodott, mert az ajkaink egyre vadabb birkózása közben néha megéreztem, hogy hatalmasra nyitja a száját, mintha fel akarna falni és már a nyelvével is támad.

Pont ugyanígy viszonoztam és a nyelvünk is beszállt a csókolózásba. Soha nem volt még ennyire intenzív élményben részem. Mintha valami kábítószer hatása alatt lettem volna, úgy eluralkodott minden porcikámon a vágy iránta. Sokáig csináltuk ezt, megbecsülni sem tudom, hogy meddig. Magamra húztam a kanapén és szoros ölelésben folytattuk egymás felfalását. Furcsa keveréke volt ez a vad csókolózásnak, birkózásnak és a szeretkezésnek. Talán mert két egyforma test, egyforma száj és nyelvek gyűrték egymást, azért volt ilyen intenzív élmény. Egy lánnyal egész más, lassabb és óvatosabb az egész. Itt szégyentelenül, vadul falhattuk egymást. Majd bele őrültem, annyira vad és annyira jó volt.
 Egy idő után, mintha elfáradtunk volna, kisebb intenzitással folytattuk, aztán a kanapént az oldalunkon feküdve, egymást átkulcsolva pihentünk egy ideig. Ő unta meg hamarabb a pihenést és elkezdte kibogozni magát az ölelésemből. Felült a kanapén és egy villámgyors mozdulattal levette a pólóját. Aztán elkezdte lerángatni rólam is. Felültem én is, hogy segítsek neki, de amint sikerült, visszahúztam a kanapéra és megpróbáltam megint magamhoz húzni. Nem hagyta magát és kibontakozott a karomból.- Gyere! - mondta halkan és a karomnál fogva felhúzott a kanpéról és magával húzva ledőltünk a hatalmas ágyra. Most már egy szál alsóban fonódtunk egymásba és kezdődött elölről. A finom puszikat pár másodperccel később már fel is váltotta ugyanaz a vad smárolás, amit nemrég abbahagytunk. Az, hogy most közvetlenül a testemen éreztem a testét, csak még tovább fokozta a vadságot. Nem volt már mit szégyellni, néha átfordulva egymáson faltuk egymás nyelvét, száját aztán mellkasát, hogy utána megint egymás nyelvét és ajkait faljuk fel. Sokáig tartott és utólag belegondolva elég hangosak is voltunk; nem tudom, a többi szobában hortyogó osztálytársak mit hallottak az egészből. Hajnalig tartott életem eddigi legjobb őrülete ezzel a fiúval. Eszünkbe sem jutott ennél a fajta szeretkezésnél tovább menni, egyszerűen így, csókolózás és egymás szorítása közben jutottunk el az élvezetig. Pont ennyi kellett mindkettőnknek és ez így volt tökéletes.

 Reggel egymást ölelve ébredtünk és egy finom csókolózás után öltöztünk csak fel, hogy kimenjünk az ébredező többiekhez. Nem beszéltünk róla igazán sosem, nem volt szerelem, se különösebb romantikázás. Egyszerűen a világ legtermészetesebb dolga lett, hogy ha alkalmunk volt rá, akkor azonnal egymásnak estünk és csókolóztunk egy vadat, vagy ha alkalmas volt rá a hely és az idő, akkor - néha talán túl nagy kockázatot is vállalva - őrült jókat szeretkeztünk egymással.

 Ez lett abból a finom, bizsergető érzésből, amit egy tesiórán megtapasztaltam.  A gimnázium végéig csináltuk ezt egymással, de utána elváltak az útjaink. Egyetemistaként még néha-néha találkoztunk, párszor szeretkeztünk is egy vadat, aztán megritkultak és végül el is maradtak ezek az alkalmak. Mindketten éltük a magunk életét tovább  más társasággal, bartánőkkel, bulikkal, de soha nem fogom elfelejteni, mennyire vad és mennyire jó volt vele minden alkalom. Ma is gyakran eszembe jut és akkor nagyon hiányzik ez a fajta élmény.

2. rész folytatása...

  Ketten maradtunk, rajtunk kívül már csak a szőnyeg szélére keveredett, alaposan egymásba gabalyodott négyes birkózott. Elléptem a másik szabadon lévő sráctól és pár másodpercig csak néztük egymást. Valahogy nem akarózott megtámadnunk egymást, a pár másodperccel ezelőtt befejezett hármas küzdelem alapján félő volt, hogy mindketten leesnénk, ha most birkózni kezdünk. Biztos voltam benne, hogy ha nekem támad, nem hagyom magam a szőnyeg szélére rángatni, inkább ledöntöm valahogy a lábáról. Ő sem nagyon iparkodott, hogy nekem támadjon.

 Lenézve közben figyeltem a szélen egymást gyúró négyest és észrevettem az egyik srácot, aki szinte teljesen kiszabadította magát az egymásba fonódó végtagok közül és már mellettük térdelt, próbálva egy másik srácot is elszakítani, hogy lelökhesse. Szinte ugyan abban a pillanatban mozdultunk az előző ellenfelemmel, mindketten odavetődtünk. Én elkaptam a négyesből szabadulni próbáló térdelő fiú jobb karját és húzni kezdtem oldalra, a másik srác térdre esve mellette a derekát fogta át és próbálta eldönteni. Kicsúszott a kezemből, majdnem el is estem, de a másik srácnak közben sikerült elszakítani a négyes csoporttól. Arrébb tántorogtak úgy fél métert, majd megint térdre estek lehúzva egymást. Alkalmi szövetségesem próbálta a srác nyakát átfogva maga alá gyűrni. Visszaléptem hozzájuk és megint megragadva a karját sikerült arrébb húznom mindkettőjüket. Még egy lökés, és mindketten ledőlnek a szőnyegről, de a társam időben kapcsolt és elengedve az áldozata nyakát egy mozdulattal valahogy ellökte magától és begurult a szőnyeg közepe felé. Még egy nagy lökés és a magára hagyott áldozat már lent is volt. Újabb közös siker! Igaz, megpróbáltam mindkettőjüket lelökni, de ez se rossz, ahogy sikerült.
 A kintről kiabáló most már elég népes társaságnak is tetszett az újbóli összjáték. Maradt az egymást gyűrő trió és mi ketten. Mivel bevált, már szinte biztos voltam benne, hogy nem fogunk egymásnak esni, hanem megpróbálkozunk még egy hasonló közös akcióval. A lent egymásba gabalyodó hármas közben már félig lelógva a szőnyegről bármikor legurulhatott, lerántva egymást is, így megvolt a következő terv. Odaugrottunk és közös erővel löktünk egyet az éppen felül lévő srácon, akit valahogy a másik kettő ugyanebben a pillanatban eltolt magától és szinte lerepítették a szőnyegről. 

 Négyen maradtunk a szőnyegen. A lent egymást satuba fogó páros és mi ketten külön-külön, állva a szőnyegen. Most jöhetett el az idő, hogy egymással is megküzdjünk. Amint megszabadultak a harmadik fiútól, a másik kettő, mintha megbeszélték volna, az együtt leeséstől és tőlünk félve egy pillanat alatt elengedték egymást és egy lendülettel vetődtek be a szőnyeg közepe felé. Amint leérkeztek, mintha szét sem váltak volna, megint rögtön egymásnak estek. Őket szétszakítani esélytelennek tűnt, együtt felemelni vagy középről együtt letolni őket szintén. Jöhetett az alkalmi szövetségesem elleni küzdelem, ideje volt, hogy végre elintézzük egymást. Szembe fordulva egymással, mélyre lehajolva kerestük a támadás lehetőségét.

 A lábunk mellett közvetlenül az egymásba kulcsolódó páros közben oldalra gurult és valahogy megint a szőnyeg szélére kerültek. Egy pillanatig azt hittem, hogy a másik fiúval mégsem támadunk egymásnak, hanem elintézzük a másik kettőt, ezért még nem rontottam neki. Aztán némi kiabálás és röhögés hangzott oldalról és azt láttuk, hogy a két lent küzdő fiú valahogy kibogozták magukat egymásból, majd feltérdelnek egymással szemben és egymás karját lefogva feszülnek egymásnak. Hullafáradtak voltak mindketten, már inkább csak pihentek egymásnak feszülve.Egy ideig így pihentek fogva egymást, majd egy nagy lökéssel eltolják magukat a másiktól. Mindketten a szőnyeg közepe felé vetődtek és egy mozdulattal fel is álltak. Négyen maradtunk, a szőnyeg képzeletbeli középpontját körül állva, ugrásra készen, nagyjából egy lépésnyi távolságra egymástól. Mindenki alaposan ki volt már fáradva, izzadtan kapkodtuk a levegőt és figyeltük egymást, ki mozdul meg először. A következő pillanatban a balra lévő fiú - volt szövetségesem - egy hatalmas vetődéssel felém ugrott, vele szinte egyidőben a szemben álló srác is megmozdult.A jobb oldali fiú kicsit későn kapcsolt, a szemben lévő srác ott termett és egy hatalmasat lökött a mellkasán, amitől ő hátra tántorodva a szőnyeg szélére lépett. Odaért a támadója is és vállal még lökött rajta egyet. A másik fiú megpróbálta elkapni, hogy belé kapaszkodva magával rántsa, de a támadó lehajolva kibújt a majdnem sikeres ölelésből és a srác már lent is volt. Hárman maradtunk.

A rám vetődő fiú a vállamnál próbált megtolni, de egy kicsit oldalra hajoltam, a keze lecsúszott a vállamról és mellkassal ütköztünk egymásnak. Sikerült annyira elfordulnom, hogy a lendülete megtörjön és ne a szőnyeg széle felé dőljünk el, hanem kicsit oldalra, habár még mindig veszélyesen közel a szélhez. A vállamról lecsúszott karjaival végül szemből a nyakamnál ölelt át, én mindkét karommal a derekát húztam magamhoz és így szorosan szemből átölelve egymást dőltünk az oldalunkra.A harmadik srác akkor ért oda, amikor épp leérkeztünk a szőnyegre és próbált lökni rajtunk egyet, hogy mindketten leguruljunk, de túl nagy lendülettel estünk és nem sokat tudott tolni rajtunk. Ahogy egymást szorosan ölelve leérkeztünk, én voltam közelebb a szőnyeg széléhez, de tudtam, hogy az ellenfelem velem együtt fog legurulni róla, ha úgy alakul, olyan szorosan fogtuk egymást.  A harmadik srác mellénk térdelt és megpróbált alánk nyúlva együtt lefordítani minket és sikerült is egyszer átfordítania minket egymáson, így most a párom feküdt már egészen a szélen. Kétségbeesetten szorított magához és megéreztem, hogy az egyik lábát befeszíti a lábaim közé és a lábaival szorosan átkulcsolja a bal lábam. Reflexből én is rászorítottam a lábára. Pár másodpercig eltartott, míg a harmadik fiú megint összeszedte magát. Ebben a kulcsolásban kizárt dolog, hogy egyikünk leessen. Vagy mindketten egy emberként egymást szorítva gurulunk le vagy egyikünk sem. Csak szorítottuk egymást és akkor megint megéreztem. Ugyan az a furcsa, fantasztikusan jó érzés, a bizsergés, ahogy egymásnak feszülünk, csak sokkal erősebben, mint korábban. Most szemből öleltük egymást a szivacsba süppedve, teljes erővel egymáséhoz préselve a mellkasunkat, miközben a lábaink egymásét kulcsolták ugyanilyen szorosan. A jó érzés csak erősödött, ahogy éreztem a mellkasának az emelkedését és süllyedését a mellkasomhoz szorítva. Fáradtan kapkodtuk a levegőt mindketten, ő is minden erejét beleadva szorított magához. Aztán a harmadik srác megint nekiveselkedett, mellénk térdelve alánk feszítette a kezét és egy nagy nyögéssel még fordított rajtunk egyet. Egy apró mozdulat és lent vagyunk.

 Ha ekkor elengedjük egymást, talán még megúszhatjuk, de eszemben sem volt lazítani ezen a fantasztikus szorításon, sőt, ahogy a srác megint nekiveselkedett, hogy még egy emeléssel leborítson minket, éreztem, hogy ellenfelem is szorít még egyet rajtam, a combjaink egymást szorító satuja még feszült egy kicsit, az álla a nyakamba mélyedt, aztán egymásba fonódva tétlenül hagytuk, hogy a harmadik srác egy erőteljes mozdulattal a következő pillanatban lelökjön minket.   A szivacsról leérve egymásra zuhantunk de még mindig szorítottuk egymást. Meghallva a fent maradó győztes és a többiek kurjongatását, kicsit lazult a szorítás, aztán nagy nehezen elkezdtük elengedni egymást. Lassan ment, szinte alig hallottam a körülöttünk lévőket. Először kicsit meglazult az ölelés, aztán megéreztem a másik fiú lábainak a lazulását. Most azt éreztem, hogy bárcsak így maradhatnánk még egy ideig. És amint ez bevillant, meg is ijedtem ettől a gondolattól és majdnem teljesen elengedtem a fiút. A combjai még mindig szorították a combomat és én is szorítottam őt, de ez is lazult egy kicsit.

 Az oldalunkra fordultunk, a testünk kicsit eltávolodott egymástól, szinte hiányzott a forrósága, de a lábaink még kulcsolták egymást. Kicsit lazított a combjain, én is ellazultam és ekkor találkozott a tekintetünk. Szélesen mosolygott, és ahogy egymásra néztünk, megint visszaszorított egy pillanatra a lábával. A sportos forró combok szorítása megint felfokozta azt a fantasztikus izgalmat, amit épp próbáltam csillapítani. Néhány másodperc eltelhetett így, amikor a srác talán megijedt, vagy rádöbbent, hogy már túl sokáig vagyunk így, de hirtelen ellazult. Én is elengedtem és már csak feküdtünk egymással szemben, aztán lassan, mintha szándékosan csinálná, elkezdte el kihúzni a lábát a lábaim közül. 

   Hihetetlen lassúsággal történt, ahogy a combjai kisiklottak a combjaim közül, aztán a másik lábát is lecsúsztatta az enyémről végig a szemembe nézve és mosolyogva hozzá. A szívem a torkomban dobogott és nem a fáradtságtól. Aztán már nem értünk egymáshoz, csak feküdtünk és próbáltuk kipihenni a küzdelmet. A többiek már szervezték a következő menetet, egy még bele fog férni, de én csak erre az utolsó pár percre tudtam gondolni. Hihetetlen jó érzés volt, ijesztő, bizsergető és megint szerettem volna átérezni. És a fiú itt mellettem? Jóbarátom, osztálytársam, de most egész másképp gondoltam rá. Valaki, akivel szeretnék együtt lenni. Vagy csak szeretném, hogy egymáshoz érjünk, átöleljük egymást. Bármit, csak egymáshoz érjünk. 

 Ettől a gondolattól egészen megrémültem és le is hűtött hirtelen. Oldalra néztem és láttam, hogy ő is rám néz,  megint mosolyog egyet. Aztán pár másodperc múlva elkezdett feltápászkodni. Felállt, én is felültem, aztán láttam, hogy a kezét nyújtja.Megfogtam a kezét, megszorította és egy mozdulattal felrántott. Egymásra mosolyogtunk, aztán csatlakoztunk a többiekhez, hogy hullafáradtan, izzadtan lenyomjunk még egy küzdelmet. De végig azon járt az eszem, hogy hogyan tovább és mit kezdjek ezzel a dologgal. Éreztem, hogy a másik fiú sem volt közömbös az élmény iránt, fel volt adva a lecke, hogy hogyan tovább... Ekkor még nem gondoltam, hogy néhány hét múlva megkapom a választ erre a kérdésre.   

FOLYTATÁS -  4. (utolsó) rész

1. rész folytatása...

  Az utolsó emberig játék következett. Tizenegyen voltunk, felálltunk körben a szőnyeg szélére kifelé nézve egymásnak háttal és vártuk a jelet a küzdelemre. A lényeg, hogy aki utolsóként marad fent, az nyert, jöhet a küzdelem. Elhangzott a start és mindannyian megfordulva a szőnyeg közepe felé iramodtunk. Persze inkább szivacs volt ez, mint szőnyeg, a magasugrók használták az 50 centi vastag szivacsot gyakorlásra.  A tizenegy fiú szinte teljesen megtöltötte az apró területet, így szinte rögtön egymásnak estünk. Az első fél perc volt a legveszélyesebb, hiszen a kis területen kezdetben egyetlen hatalmas lökdösődés alakult ki és hamar leestek páran, mielőtt kialakult néhány kisebb-nagyobb létszámú küzdelem. Ezek persze szintén egymásba értek, de egy perc után már el szokott különülni pár kettő-négy fős csapat, akik a zsebkendőnyi szivacson egymást gyűrték.

Ketten is meglöktek, nagyot lépve a süppedős szivacson épphogy nem estem el és beléptem szinte pont középre, ahol két srác is belém kapaszkodott.

 Egyikük a szőnyeg széle felé lökött, a másik rásegített, amíg egy harmadik srác le nem döntötte a lábáról, akivel egymásnak is estek és birkózni kezdtek. Még ketten szálltak be hozzájuk és együtt próbálták őket oldalra rángatni, hogy lelökjék őket, de aztán valahogy a lent küzdők mindkettőjüket lerántották magukra. Egy ideig egymás mellett,  föléjük térdelve próbáltak kiszabadulni az alul lévő két srác fogásából, miközben egymást is lökdösték persze, de végül oldalra gurultak és négyen egymásba gabalyodva birkóztak tovább.Oldalra pillantva láttam, hogy valaki máris leesett, ő oldalról bekiabálva figyelte tovább a küzdelmet. Az előző négyes tagjai hangoskodva és röhögcsélve próbáltak kiszabadulni egymás kulcsolásaiból, hogy valakit lelökjenek végre, de egyelőre maradtak középen és ott fetrengtek kaotikusan egymásba gabalyodva. A szőnyeg egyik szélén egy páros birkózott a szivacsba süppedve és gurult ide-oda egymáson, nem messze tőlük hárman pedig még állva küzdöttek. Próbálták egymást rángatni és kigáncsolni, de nem sikerült ledönteniük egymást. Úgy tűnt, hogy épp szabad vagyok és én választhatom meg, hol szállok be.

 A lent küzdő négyes túl stabil volt középen, az állva egymást gáncsolni és rángatni próbáló trió meg túl veszélyesnek tűnt, hogy lelöknek, ezért a szélen lent birkózó pároshoz ugrottam, melléjük térdeltem és löktem rajtuk egy hatalmasat, amitől egymáson gurulva fordultak egyet és az egyikük már félig lelógott a szőnyegről. Felkiáltott - á, rohadék! - kiabálta röhögve és próbált a rajta fekvő fiú alól kikászálódni, hogy beljebb jusson. A rajta fekvő srác kiszabadította a karját alóla, valahogy a lábát is kihúzta a másik lábának a kulcsolásából és sikerült egy mozdulattal fölé térdelnie. Ez volt a pillanat, amikor egy nagyot tudtam lökni rajta és leborult a szivacsról. Egy pillanatra még megmarkolta az alatta lévő fiú vállát, de az kicsúszott és már vége is volt.A másik, ellenfelétől így megszabadított fiú kihasználva ezt felült és próbált felállni, de gyors voltam, egy vetődéssel ráültem a hasára és próbáltam leszorítani. Valahogy el tudott annyira emelkedni a szőnyegtől, hogy oldalra borított, majdnem leestem, de pánikszerűen elugrottam tőle és begurultam a szőnyeg biztonságos közepe felé.

 Közben az eddig állva küzdő hármas egyik tagja már térdelt, egy másik fiú mögötte térdelt és hátulról átfogva akarta magával rángatni a szőnyeg széle felé.A harmadik oldalról még állva, lehajolva egy hatalmas lökéssel az oldalukra borította őket. A még mindig hátulról kulcsoló srác végül elengedte az áldozatát és abban a pillanatban átnyalábolta az őket eldöntő harmadik és szinte teljesen felemelve a szőnyegről oldalra hajította, aztán utána vetődve még egyet lökött rajta és ezzel meg is volt. Újabb áldozat. A magára maradt fiú közben felém ugrott és akkor láttam meg, hogy az előzőleg magára hagyott srác, akinek lelöktem az ellenfelét, szintén felém vetődik.  Szinte egyszerre értek el, de a szemem sarkából láttam, hogy a szőnyeg széle felől már vetődik felénk a trió egyik tagját lelökő srác is. Szóval hárman jönnek. Látva a másik négyes csoport reménytelen egymásba gabalyodását, próbáltam elkerülni, hogy egy másik hasonlóba keveredjek, de a két srác már el is ért.

 Egyikük a nyakam fogta át a karjával oldalról és maga felé húzott, a másik a derekam fogta át hasonlóan, miközben a szabad kezükkel elkapták egymás kezét is. Reflexből átfogtam mindkettejük derekát, hogy beléjük kapaszkodva megőrizzem az egyensúlyom és próbáltam egyet a szőnyeg közepe felé lépni. Még álltunk egymásba kapaszkodva, ők egy karral átfogva a derekam és a nyakam rángattak, a szabad kezükkel meg egymás kezét fogva, mintha csak táncolnának, egymást is próbálták rángatni. Egy pillanatra megéreztem, hogy a nyakamat jobbról átfogó fiú combja hátulról a combomba nyomódik és próbálja megrogyasztani a lábam, de erősen kapaszkodtam a derekába és nem térdeltem le. Átfogott a derekamra és úgy próbált ledönteni, miközben a másik srác elölről próbálta a másik lábam gáncsolni és a derekamnál fogva átbillenteni a lábán, de őt is erősen fogtam és elég stabilan állva maradtam. Eközben a másik kezükkel elengedték egymás kezét és már mindketten a derekamat átfogva próbáltak hanyattdönteni a szőnyeg széle irányába, de túl stabilan tartottuk egymást. A derekuket átkarolva szorosan magamhoz húztam őket, így stabil támaszaim voltak és ellökni sem tudtak volna, mert magammal húzom mindkettőjüket. Próbáltam lépni még egyet a biztonságos közép felé, ahonnan közben az addig ott birkózó négyes már egészen eltávolodott. Valahogy elkavarodtak oldalra, és szinte már veszélyesen közel voltak a szőnyeg széléhez. Mintha egyikőjük ki is szabadult volna, de aztán egyszerre ketten kaptak utána és visszarángatták a kavarodásba. Majdnem két nagy lépést is tettem, magammal húzva a két belém és egymásba csimpaszkodó fiút is, amikor a viszonylag stabilan egymást karoló hármasunkhoz nagy lendülettel megérkezett a negyedik srác. Oldalról jött és mindent beleadott. Hatalmas lökést éreztem, az engem szorító karok hirtelen fellazultak a derekamon, ahogy én is elengedtem őket, próbálva a szőnyegre esés közben valami támaszt keresni. 

 Eldőltünk a szőnyeg széle felé, az addig engem balról szorító srác került alulra, én félig rá és mellé estem, a jobbról átkaroló pedig kettőnkre zuhant. A nagy lendülettel érkező negyedik srác is ránk esett volna, de a rám érkező fiú egy kar és csípőmozdulattal ledobta rólunk és félig lelógva a szőnyegről kapaszkodott meg végül. Én és az alattam lévő srác reflexszerűen egyszerre nyúltunk felé és löktünk rajta egy nagyot, ami épp elég volt, hogy leguruljon a szőnyegről. Ez nagy elégtétel volt, mindhárman felröhögtünk, hogy a támadó szívta meg. Aztán abban a pillanatban észbe is kaptunk, mert hirtelen mindhárman a szőnyeg szélén voltunk egy kupacban.

A félig alattam lévő srác már mozdult, hogy lelökjön magáról, de pánikszerűen kulcsoltam át az egyik lábát a lábaimmal, közben pedig próbáltam én lefordítani magunkról a rajtunk lévőt. Ő az egyik karjával át tudta karolni a nyakam és közben éreztem, hogy próbál a lábaival is átkulcsolni, de tehetetlen voltam, mert én meg a harmadik srácot kulcsoltam erősen, aki az egy szabadon lévő kezével próbált lökni egyet a rajtunk lévőn.

  Eléggé patthelyzetnek tűnt. Én a bal karommal az alattam fekvő derekát húztam magamhoz, a lábaimmal a lábát kulcsoltam át, a rajtam fekvő srác meg addig ügyeskedett, amíg a lábaival mindkettőnket átfogott és egymáshoz szorított. Én az egyetlen szabadon lévő végtagommal, a jobb karommal próbáltam lelökni rólunk, de a lábával szorosan átfogott és esélytelen volt így megszabadulni tőle.
 Néhány másodpercig nem mozdultunk, csak átizzadva lihegtünk egymásba kulcsolódva, amikor egy pillanatra találkozott a tekintetem az alattam lévővel. És valahogy nem is kellett több, tudtam, hogy mi a terv.

 Összedolgozunk és lelökjük magunkról. Ehhez kettőnknek ki kellett egymásból valahogy bogozni magunkat, hogy legalább egy szabad kezünk és lábunk legyen. Éreztem is, hogy ő nem szorít már annyira, én pedig lazítottam a lábaink kulcsolásán, míg ki tudta húzni a combját a combjaim közül. Ez eltarott pár másodpercig, a rajtunk lévő fiú csak zihált és pihent, összeszorítva minket, mi pedig lassan szabaddá tettük egymás lábait.   Ez volt az első olyan pillanat, amikor valami furcsát éreztem. Szorosan kulcsoltam és a combjaim között lüktető hosszú, sportos comb tűzforró volt, ahogy a hozzám préselődő test is. Ahogy lassan húzta ki a combját az ellazított combjaim közül, furcsa bizsergést éreztem és valamiért nem akartam elengedni. Kicsit talán vissza is szorítottam rá, de hamar észbe kaptam és megint ellazítottam magam, hogy ki tudja szabadítani a lábát. Ez a néhány másodpercnyi bizsergés valami új volt és valami egészen mámorító, jó érzés. Amúgy is kedveltük egymást, jó barátom volt és sok hasonló játékban feszültünk már így egymásnak, de talán a szorosan egymáséhoz simuló combok megmozdítottak bennem valami olyat, amit eddig soha. Talán ekkor még csak képzeltem, hogy a fiú is megérzett ebből valamit, mert mintha egy fél másodperccel tovább tétovázott volna a kelleténél és talán meg is torpant egy másodpercre, mielőtt tényleg kihúzta volna a lábát a lábaim közül. A szorítása már lelazult rajtam, épp csak éreztem a kezét a derekamon, aztán végre sikerült.  A megmagyarázhatatlan jó érzést elnyomta az adrenalin és a feladat. Ugyanabban a pillanatban mozdultunk, szinte teljesen kinyújtóztunk egymáson és én a jobb, ő a bal karjával a minket lefogó srác combja alá nyúlva elkezdtük lefejteni a lábát magunkról, közben sikerült az oldalunkra fordulni. Meglepődhetett ezen a gyors összjátékon, mert egészen lazán tartott csak, így egy mozdulattal le tudtam lökni magunkról, miközben oldalra gurulva még a másik srác lábbal is rásegített és eltolta tőlünk. Átfordultam a másik fiún, aki mintha megbeszéltük volna, átgurult rajtam a lelökött srác felé és még egyet sikerült löknie rajta, hogy már csak centikre volt a leeséstől. Én jöttem, szinte még fekvésből feléjük vetődtem, keresztben ráfeküdve az alkalmi szövetségesemre és kinyújtózva még egyet tudtam tolni rajta, hogy végül leesett a szőnyegről. Üdvrivalgást és nevetést vegyesen hallottam a kint szurkolóktól, az alám került srác is egy - ez az! - kiáltással nyugtázta az újabb áldozatot.

 Ahogy keresztben feküdtem rajta, hassal pont a hasára nehezedve, egy pillanatra megint megéreztem az a fantasztikus bizsergést, ahogy megmozdul alattam a másik test. Aztán egy pillanat múlva el is tűnt, mert a másik test gazdája elkezdett felülni, leborítva magáról és már engem szemelt ki magának, hogy lelökjön. Az alkalmi szövetség eddig tartott, most egyikünk hamarosan le fogja lökni a másikat és szeretnék én lenni a a fent maradó. 

FOLYTATÁS - 3. rész